Regisztrálj a TehetségSáv Klubba ide kattintva, és még több információhoz juthaszt! Nézz körül az archívumban is! Beszélgetések tehetséges emberekkel a tehetségsegítésől!


Mielőtt borul a bili

Avagy mit (lenne) érdemes átültetni az oktatásba a panaszszituáció menedzsmentből.

Egyre gyakrabban találkozni azzal a jelenséggel, hogy szülők nyílt levélben kritizálnak egy-egy pedagógust, hogy szülők nyilvánosságra hozzák a szerintük méltatlan tanári beirásokat, megnyilvánulásokat. Mi van itt? "Elkanászodtak" a szülők? Nem, ez egy betegség tünete. De nem a szülők betegek, hanem a rendszer.

 

A jelenség megértéséhez nézzünk néhány elvet a panaszszituáció menedzsment területéről.

Alapaxióma:

panaszhelyzet nem akkor keletkezik, amikor az ügyfél (értsd: szülő vagy diák) kinyilvánítja az elégedetlenségét, hanem amikor elégedetlenséget érez. Nem mindenki és nem minden helyzetben fogja jelezni elégedetlenségét. Az elégedetlenségéről az ügyfelek kb. 96%-a nem számol be a szolgáltatónak (értsd: iskola, pedagógus). Ettől függetlenül elégedetlensége hatására gyűlik benne a feszültség.
Fontos még: a panaszhelyzet és a reklamáció nem szinoníma. A fentiek alapján látható, hogy a panaszhelyzetek kb. 4%-ából lesz csak reklamáció.

Alapelvek:

1) A megelőzés elve: azaz jobb az elégedetlenséget megelőzni, semmint aztán kezelni azt. Ehhez szisztematikusan gyűjteni és elemezni kell azt a 4%-nyi reklamációt, ami megérkezik. Illetve elébe kell menni a dolgoknak, és rendszeresen kutatni kell az ügyfélelégedettséget. Ez képes lehet felszínre hozni valamit a látens panaszhelyzetekből.

2) Az észlelés elve: az elégedetlenek 96%-a nem reklamál. Éppen ezért ösztönözni kell azt, hogy a panaszszituációból reklamáció legyen, azaz hogy csökkenjen a látens elégedetlenség. Kivéve ha struccok vagyunk, mert akkor a fejünk homokba dugása az adekvát viselkedés.

3) Felkészültség elve: ne meglepetésként érjen minket, hogy van reklamáció. Legyen kidolgozott ügymenete a reklamációk kezelésének. Aminek fontos része, hogy
- módosítunk a szolgáltatáson, ahol kell (pl nem félünk eltávolítani az alkalmatlan munkatársakat)
- visszamérjük, hogy hogyan változott az ügyfél elégedettsége a panaszkezelés után
Illetve a felkészültség elvének érvényesülését nagyban segíti a megelőzés és az észlelés során gyűjtött tapasztalatok érdemi felhasználása.

4) Kompetencia elve: a panaszkezelésben csak azok vesznek részt, akik erre a speciális kommunikációs helyzetre megfelelően fel lettek készítve.

5) Kompenzáció elve: a reklamáló kárpótlása. Célja nem a megvesztegetés, hanem annak elérése, hogy az ügyfél úgy érezze, hogy helyreállt az egyensúly.

Fontos: tudomásul kell venni, hogy nem minden reklamációkezelés lesz a végén happy-end. Az is lehet, hogy az ügyfél reklamációja megalapozatlan. Azonban a megalapozatlan reklamációk is értékesek, hiszen rávilágíthatnak olyan problémákra, melyek jobb ügyféltájékoztatással kiküszöbölhetőek a jövőben.

Milyen csatornákon adhat hangot elégedetlenségének az ügyfél?

  • közvetlenül a szolgáltatónál reklamál
  • ismerősnek panaszkodik
  • sajtónak adja át a negatív tapasztalatait

És valahol a sajtó és az ismerősnek panaszkodás között van a 21. századi jelenség, az online közösségi platformon való közzététel.

Normális esetben az lehetne a szolgáltató jogos elvárása, hogy akinek baja van, az először nála reklamáljon. Normális esetben! Melynek definíciójába beletartozik az is, hogy a szolgáltató olyan panaszkezelési mechanizmusokat működtet, melytől a felhasználó joggal várhatja azt, hogy problémája meghallgatásra talál és annak érdemi kezelése sem marad el. Azaz a normális eset: a panaszkezelési mechanizmusok létezéséről tudnak a felhasználók és bíznak is benne. Ekkor lehet jogos az "először a szolgáltatónál reklamálj" elvárás.

 

Ezen elméleti bevezető után rátérhetünk a tanulság levonására

Ott, ahol

  • jellemzően sem a szülő sem a diák nem találkozik rendszeres és érdemi elégedettségméréssel az iskola (oktatási rendszer) részéről
  • a szülő folyamatosan azt hallja, hogy az iskolában már tanítani sincs idő, nemhogy más dolgokkal foglalkozni

ott nyilvánvaló a következtetés: ettől a rendszertől nem várhat érdemi reklamációkezelést. Ennek a rendszernek a kultúrájában a diák és a szülő nem ügyfél, nem partner. Azaz a szolgáltatónál reklamálni kb. a falra hányt borsó esete.

És minél több szülő/diák érzi ezt így, annál több lesz azok száma, akik meg se próbálnak az iskolában reklamálni, hanem egyből egy nagyobb körben panaszkodnak. És hogy az ilyen panaszok sok megosztást generálnak, az akár annak is betudható, hogy sokan érzik úgy, hogy kívülről kell ráerőszakolni a változást egy olyan rendszerre, ami belülről nem akar változni.

 

Okos ember vihar előtt épít villámhárítót, nem a vihar közben.

 

Ez az írás nem keres felelősöket a kialakult helyzetért. Nincs egy személy vagy egy csoport nyakába varrható felelősség. De van egyéni felelősség abban, hogy ki mit tesz a jövőben azért, hogy a helyzet javuljon.

És a korrektség kedvéért hozzá kell tenni: a rendszer problémája nem csak az, hogy a szülőt és a diákot nem tekinti ügyfélnek. Az is hatalmas baj, hogy a pedagógust sem tekinti értékes autonóm munkaerőnek, hanem sokkal inkább egy termelő és adminisztráló robotnak.

Németh Péter


Élethosszig tanulás garancia

Tele van az internet azzal, hogy a pedagógus portfólió mennyire nem jó dolog. Hogy az önértékelés mennyire elhibázott, megalázó és értelmetlen. Azt értem, hogy mindez így, ebben a formában esetleg nem jó. Viszont most már nagyon kíváncsi lennék arra, hogy mi a szakma javaslata a minőségbiztosításra?

Minden tisztelet megilleti a pedagógusokat azért a munkáért amit végeznek, és külön azért, amilyen körülmények között teszik ezt! Mindezek mellett azonban ki kell mondani: minden szakmában felbukkannak alkalmatlanok. Miért lenne a pedagógus szakma kivétel ez alól?

Abban tehát talán egyet érthetünk, hogy kimondani azt, hogy a pedagógus szakmának szüksége van minőségbiztosításra nem egyenlő a szakma sárba tiprásával. Sőt, pont a pedagógus szakma presztizsét tudja emelni a jó minőségbiztosítás.

Szóval adott a kérdés:

  • Milyen a jó ösztönző rendszer, ami kiemeli az igazán jó pedagógust az átlag fölé?
  • Milyen a jó szűrő rendszer, ami eltávolítja a gyermekek környezetéből az alkalmatlan pedagógust?

Ami viszont nem lehet kérdés: hogy szükség van-e ilyenekre. Mert az egyértelmű válasz az IGEN!

 

Németh Péter

 


Gondolatfoszlányok az irodalom oktatásához

Kezdhetjük ott, hogy mesélünk a növendékeknek, hogy minket hogyan érintett meg egy-egy mű. Hogyan szűnt meg az idő, és ragadott magával a történet, a leírás. Hogyan hajóztunk az érzelmek hullámain. Hogyan leltünk új, korábban ismeretlen szempontokra. Mivel gazdagodtunk. Miért volt jó nekünk az olvasás. Aztán, mikor már becsalogattuk őket az olvasás kertjébe, akkor elkezdhetjük fellibbenteni a fátylat az irodalom titkairól. A művészi eszközökről, a hatásmechanizmusokról, a műfajokról, az apró részletek rendjéről és meglepő összefüggéseiről. És ezután elengedhetjük a növendékek kezét, hogy saját örömükre felfedezhessék az egész, óriási kertet. Hogy értő módon megkeressék saját ízlésük szerint való gyümölcsöket.
 
De ha erre nincs időnk, vagy a számonkérhetőség a fontosabb, akkor persze kezdhetjük a végén is. Olvastathatunk kötelező szövegeket. Bemagoltathatjuk a mű szerkezetét. Természetesen a szerző életrajzával egyetemben. Papolhatunk arról, hogy a minőségi irodalom minő érték és dicső, magasztos élvezet. De véletlenül se feledkezzünk el annak demonstrálásáról, hogy az irodalom egyben tantárgy is! Annak minden kellékével: feleltetés, témazáró, röpdolgozat, érettségi... Abban biztosak lehetünk, hogy az "irodalom egyenlő tantárgy" képlet bent marad a diákok fejében. Néhány szerencsés talán az élvezet oldalt is megláthatja, ha voltunk oly felelőtlenek, hogy nem foglaltuk le minden szabad idejét.

Az első esetben roppant problémás a dolog. Hiszen nincs mit számon kérni. Nem lehet mérni, hogy ki milyen jól és tudatosan műélvez.

A második eset nagyon kényelmes. Jól mérhető, jól számonkérhető. Csak azt kell megszokni, hogy a tanítványok jó része úgy tekint a derék tanerőre, mint egy boncmesterre. Aki jól elvan a maga hideg-rideg, elemző, anatómiai szemléletű világában. Akit tán csodálnak, de a trancsírozó perverzióját meg nem érthetik. Aki miatt az élőlényre nézve már soha nem képesek annak szépségéből kiindulva a részleteinek harmóniáját is meglátni. Aki maitt az élőlényre nézve csak a beleket, a váladékokat, a zsigereket, a zsírt, a vázat, a velőt látják. Bőrkötésben...

 

Németh Péter


Zenga Zének

Ezt az írást az Education blogbejegyzése ihlette.

A cikk rengeteg pozitív hozadékát mutatja be az éneklésnek. Akár érveknek is tekinthetjük őket a mindennapi kötelező éneklés mellett. De ne tegyük! Az alábbiak miatt.

FONTOS: ez nem egy éneklés ellenes vagy zeneoktatás ellenes cikk. Ez a kötelező éneklés elleni cikk.
FONTOS MÉG: az Education cikkének szerzője nem állította, hogy bármit is kötelezővé kellene tenni. A hivatkozott cikk arról szól, hogy miért és hogyan érdemes jobban csinálni, ha már csináljuk. És ebben a kontextusban egy nagyon jó és korrekt érvgyűjtemény. Tényleg!

Ez a cikk azért született meg, hogy lássuk be: egy dolog jótékony hatásait miért nem szabad kritika nélkül a kötelezőség melleti érvnek felhasználni. Adott esetben. Ha valakinek esetleg eszébe jutna.

 

Nézzük tételesen a cikk állításait:

 

"1) Bardóczi Ilona és Pléh Csaba a hetvenes években kutatásokat folytatott a zeneoktatásról. Arra keresték a választ, hogy az iskolában alkalmazott Kodály-módszer befolyásolja-e a gyerek intellektuális kreatív fejlődését. Megállapították, hogy a kreativitást alapvetően javítja, ha valaki rendszeresen énekel, különösen, ha azt kórusban teszi." 

Minden pszichológiai jellegű kísérletről tudni kell, hogy a megállapításai alapvetően statisztikai jellegűek. Azaz az állítás egzaktabbul így hangzik: a rendszeres éneklés átlagosan (valószínüleg a kontrollcsoporthoz képest) javította a kreativitást. A kórusban való rendszeres éneklés pedig átlagosan az előző esetnél is jobban javította a kreativitást.

Az átlagos kreativitásnövekedésbe tehát simán belefér az, hogy míg Gizike és Gerzsonka szárnyakat kap a kórusban énekléstől (mondjuk megháromszorozzák a kreativitásukat az éneklésmentességhez képest), addig Móricka kreativitása megfeleződött, mert már a matek órán is a kóruspróbától stresszel.

Tehát egy átlagos javulásnak nem csak nyertesei, hanem rendszerint áldozatai is vannak. A kötelező mindennapi éneklés bevezetés előtt tehát kutatásokat kellene arra nézvést is folytatni, hogy pl. a különböző személyiségtipológiák szerinti személyiségtípusokkal milyen összefüggést mutat a jelenség.

Illetve azt sem árt megvizsgálni, hogy mi az ami még tudja növelni a kreativitást az éneklésen kívül. És az milyen profilt mutat a személyiségtípusokkal összevetve. Mert hát nehéz elhinni, hogy az éneklés az olyan csodaszer, ami mindenkinek egyformán a legtökéletesebb kreativitásnövelő. Mint ahogy a mindent gyógyító rákcsodagyógyszer is leginkább a nyerészkedő sarlatánok kedvence, vagy az utolsó szalmaszálban reménykedők mentsvára (és anyagi rombadöntője).

 

 "2) A kórus vagy a zenekar növeli a csapatszellemet, az összetartozás élményét adja, épp ezért hatékony eszköz az integráció során."

Itt is elmondhatók a fenti érvek. Biztos, hogy mindenkinél növeli a csapatszellemet és az összetartozás élményét egy kötelező dolog, amitől mondjuk leginkább szabadulna? Illetve hozhatóak még példák arra, hogy mi minden más növeli még a csapatszellemet. Miért ne válogathatna mindenki a neki megfelelő csapatszellem növelő "szerből"? Opsz, és mi van akkor, ha valaki magányos farkas típus? Vagy az deformáció, amit korrigálni kell?

 

"3) A muzsika és bizonyos vizuális képességek az agy nyelvért és gondolkodásért felelős területeit is fejlesztik. Ezeket nem készen kapjuk, hanem kisgyermekkortól kezdve fejleszteni kell."

OK. De csak a zene tudja fejleszteni a fent nevezett képességeket? Kétséges.

 

"4) A zenei tanulmányok növelik a fegyelmet és a toleranciát. Egy kórusban vagy egy zenekarban mindenkivel együtt kell működnöm. Mindenkivel fegyelmezetten együtt kell dolgoznom ugyanazon cél érdekében, és felelősséget kell vállalnom a próbák és társaim iránt is. "

Hajaj... Elvtársak, mindenki felelőssége a norma teljesítése! - hangzott a jelszó. Aztán az elvtársak a hanyatló nyugathoz képest sokkal rosszabbul muzsikáltak (ha már zene). Vajon mi hiányzott a receptből? Hát a motiváció. A fegyelmezetten együtt kell dolgoznom vagy a fegyelmezetten együtt akarok dolgozni között órási a különbség. A kitűzött cél vajon motivál engem vagy sem? Ha motivál, akkor lesz akaratom arra, hogy felelősséget vállaljak, hogy megtanuljak együtt dolgozni, hogy fegyelmezzem magam. Ha a motiváció nincs meg, akkor kár a gőzért. Egy nyögvenyelős dolog lesz belőle. A levont tanulság meg annyi lesz a dologból, hogy "az élet nem habostorta". A zenei tanulmányok, a kórusban éneklés tehát önmagában nem elegendőek a fegyelem és a tolerancia noveléséhez!

 

"5) Tolsztoj azt mondta, hogy a zene az érzelmek gyorsírása, sokkal jobban ki tudjuk magunkat fejezni vele, mint a beszéddel. Beethoven pedig úgy vélte, hogy a zene magasabb megnyilatkozás, mint minden bölcsesség és filozófia."

Igen hamar kevés lenne az összes időnk is, ha minden kötelező lenne, amiről valaha valamilyen híres ember felemelőt mondott.

 

"6) A zene lelkiismeretességre, kitartásra, türelemre és pontosságra nevel. A zenében a hiba az hiba. A hangszer lehet jól hangolt vagy sem, a dallamot lehet jól játszani vagy sem, a belépő lehet pontos vagy sem, nincs átmenet!"

A számítógép programozás kitartásra, türelemre és pontosságra nevel. A programban a hiba az hiba. A program lehet hibátlan vagy hibás. Nincs átmenet. Nosza, kötelezően programozzon mindenki csapatban!

 

"7) Már Arisztotelész is észrevette, hogy a zene képes az indulatok és szenvedélyek levezetésére."

Csakúgy mint a sport, a meditáció, az ima, a szex... Kinek mi.

 

"8) A zenélés egyfajta aktív pihenés, akár a festés, gyurmázás vagy a drámajáték."

Pontosan: egyfajta. És nem az egyetlen, mindenkinek kedvére való fajta.

 

"9) A gyerekek a fellépéseiknek köszönhetően magabiztosabbak lesznek, ami később jól jöhet egy állásinterjún vagy más nyilvános szereplés alkalmával."

Pontosabban: azok a gyerekek, akik a fellépéseik során nem csináltak be az izgalomtól, nem jutottak ájulásközeli állapotba, akiknek pozitív élmény volt. Nekik jól jöhet a szereplési rutin. Akiket meg úgy kényszerítenek fellépni, hogy a szeméyiségük, minden porcikájuk tiltakozik az ilyen szereplés ellen, azok így jártak? Azaz tényleg vannak olyan gyerekek, akiknek jót tesz az énekes fellépés. De koránt sincs ezzel bebizonyítva, hogy mindenkinek jót tesz.

 

"10) A komolyzene iránt elkötelezett koncertlátogató közönség utánpótlásának kinevelése egyszerre kulturális és gazdasági érdek. Ennek egyébként a könnyűzenei iparra is jótékony hatása van: egyértelmű összefüggés figyelhető meg ugyanis egy ország zeneoktatásának minősége és zeneiparának mérete között. Más szóval:minél jobb a zeneoktatás, annál nagyobb az emberek zenefogyasztása, és annál nagyobb bevételt képes termelni az adott ország könnyűzenéje."

Érdekes felvetés! De nem lehet, hogy gazdaságilag még jobban járnánk, ha mindenkinek vállalkozási ismereteket, pénzügyi konstrukciókat, üzleti tárgyalástechnikát, marketing és menedzsment ismereteket tanítanánk? Még egyértelműbb összefüggés van ugyanis az ezen területeken mérhető átlagos műveltség és a gazdaság állapota között. Ja, és a jobb életszínvonal automatikusan hozza az igényt a magasabb szintű kultúrára is. Ráadásul a vásárlóerőt is megadja a változatos zenei kultúrálódáshoz.

 

"11) A hangszerjáték fejleszti a gyerekek finommotoros képességét, ami egyfajta diszlexia prevencióként is működik."

LEGO?

 

"12) A zenetanulásnak komoly anyagi vonzata van, ezért szükséges, hogy a közoktatás elérhetővé tegye ezt a lehetőséget minden gyerek számára, a hangszeres játék ne csak az elit szórakozásává váljék."

Ezzel egyet lehet érteni És fontos is. Itt elérhetővé tételről van szó és nem a kötelezőség mellett felhasználható érvről.

 

"13) A jó ének-zene oktatás kimozdítja a gyereket a padból: táncol, mozog, üti a ritmust kézzel-lábbal."

Megint pontosítanék: ez a jó zene jellemzője. A jó ének-zene oktatás az olyan, hogy nem semlegesíti a jó zenék ezt a tulajdonságát. És ne felejtsük el: a jó zene az nem egy objektív fogalom!

 

"14) Nem lenne szabad veszni hagyni azt az elképesztő mennyiségű dallamtárat, melyet népzenegyűjtőinknek köszönhetünk, ugyanakkor az ének-zene oktatásnak a könnyebb műfajok felé is nyitnia kellene a 21. században."

Az állítás első felével egyet lehet érteni. Megszorításokkal! Bár elsőre barbárnak hangzik, de a kultúrára is ráfér néha egy kis selejtezés. Mint a lakásra, nehogy élhetetlenné váljon. Már ha nem akarjuk, hogy a fejlődés gátja egy iszonyatos kultúrballaszt legyen, amit kötelező évezredeken át változatlan formában magunkkal cipelni.

És óvakodjunk attól, hogy ezt az elképesztő mennyiségű dallamtárat mind a nebulók fejében akarjuk átmenteni! (Lásd: túladagolás fogalma). Illetve érdemes azon elgondolkodni, hogy nem a kéményen akarunk-e bemászni egy olyan házba, ahol tárva az ajtó? Azaz erőltetjuk a high-end komolyzenét, a felszálott a pávát. Ahelyett, hogy megmutatnánk, hogy az utódaink által amúgy is hallgatott kortárs zene milyen motívumokat emelt át a múltból.

Minden jó marketinges tudja, hogy ha át akar vinni egy üzenetet a fogyasztó fejébe, csak akkor van esélye a sikerre, ha a fogyasztó fejében már meglévő dologhoz tudja azt kapcsolni. A "fogyasztó" fejében már ott vannak a könnyebb műfajok. Tessék hát onnan indulni! Ott a nyitott ajtó, nem a kéményt kellene megcélozni a bejutáshoz.

 

"15) És végül, de nem utolsó sorban: jobban megy majd a matek :)"

 Feltéve, ha a matekórán nem a következő órán esedékes kötelező énekszereplésemen stresszelek. Lásd első pont.

 

Németh Péter


Felvételi eljárás

Motivációs levél

Kedves Általános Iskola!

Szeretném megpályázni a meghirdetett tanulói pozíciót.

Úgy gondolom, hogy eddigi óvodai, játszótéri és otthoni pályafutásom során megszerzett széleskörű tapasztalatalatom megbízható alapot jelent a meghirdetett állás betöltéséhez, és a magas színvonalú munkavégzéshez.

Igazi csapatjátékos vagyok: minden problémát megbeszélek, rendszeresen egyeztetek társaimmal. Tapasztalataim szerint közösen mindig többre jutottunk. Jó kommunikációs és konfliktuskezelési képességekkel rendelkezek. Ennek köszönhetően rendszerint én vezettem a homokvárprojekteket.

Tudásszomjamnak köszönhetően érdeklődő vagyok. Szeretek a dolgok mélyére ásni (nem csak a homokozóban!). Ha egy feladatot kapok, akkor igyekszem azt a lehető legjobb tudásom szerint megoldani. Ha valamiben elakadok, nem tartom szégyellnivalónak, hogy az adott terülen nagyobb tudású csapattársamhoz forduljak.

Naprakész számítógépes felhasználói ismeretekkel rendelkezek. Nem ijedek meg a hibaüzenetektől, mindig - szinte ösztönösen - rátalálok a megoldásra.

Azért jelentkezek Önökhöz, mert úgy hallottam, hogy az iskola a legjobb hely arra, hogy tudásszomjamat olthassam.

Szeretnék inspiráló közegben és közösségben tanulni. Izgalommal várom a társaimmal közösen megoldandó feladatokat. És szeretném megismerni a modern online ismeretszerzési lehetőségeket is. Őszintén szólva már unom a mérges madarak röptetését a tabletemen.

Üdvözlettel,
Lelkes Móricka

 

Válaszlevél

Kedves Lelkes Móricka!

Először is szeretnénk gratulálni önnek az eddig elért eredményeihez!

A levelében leírtakat mérlegelve azonban arra a következtetésre jutottunk, hogy ön sajnos nem alkalmas jelölt a meghirdetett tanulói pozicíóra.

Indoklás:

A több évszázados hagyományokkal rendelkező vállalati kultúránk kizárólag az irányított és egyedi munkavégzést támogatja. A tanulói beosztású munkatársak között az egyeztetés, csapatmunka kifejezetten ellenjavallt. Ez ugyanis ellehetetleníti az egyéni teljesítményértékelést, ami az egyik fő értékünk, és munkánk egyik hagyományos pillére.

Szakértőink szerint az ön túlzott tudásszomja munkahelyi súrlódásokhoz vezetne. Tapasztalataink szerint az önhöz hasonló motivációs profillal rendelkezők állandóan kérdeznek. Ez szintén összeegyeztethetetlen a vállalati kultúránkkal. A tanuló beosztású munkatársak munkaköri leírásában szerepel, hogy mindig az iránt kötelesek érdeklődni, amit a tanár beosztású munkatársak előírnak. A jó képességű beosztottak képesek érdeklődésüket 45 percenként átváltani egy teljesen más területre. Így az Ön féktelen kíváncsisága és elmélyülési hajlama alkalmatlanná teszi a megpályázott munkakör betöltésére.

Vállalatunk érték alapú kultúrájából következően a modern számítástechnika mételyét igyekszünk távol tartani munkavállalóinktól. A munkavégzés közben tablet, okostelefon, számítógép és internet használata szigorúan tilos!

Bízunk abban, hogy elutasításunk nem szegte kedvét. Sok sikert és kitartást kívánunk a továbbfejlődéshez! És azon nyomban örömmel várjuk sorainkba, amint képes lesz megfelelni az általunk támaszott magas színvonalú és évszázados hagyományokkal rendelkező követelményrendszernek

Üdvözlettel,

Klik Kázmér
HR csoportvezető